Szépszámú közönség előtt kezdte meg a 2023/24-es évadot a Ceglédi KE, három és fél év után először szerepelt az együttes a kívül-belül megújult Gál József Sportcsarnok parkettjén.
A mérkőzés előtt Bodnár Péter, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének főtitkára nyitotta meg beszédével mind az új bajnokságot, mind az új arénát, az összefogás és a maradandó értékteremtés gondolatát hangsúlyozva. Az MKOSZ 2012-től stratégiailag támogatta a tornatermek, munkacsarnokok és sportcsarnokok felújítását és építését, amelynek köszönhetően az elmúlt 11 évben több mint 150 létesítmény újult meg. A Szövetség arra ösztönözte a tagszervezeteket, hogy a Tao támogatások forrásait ne kizárólag működésre, személyi jellegű ráfordításokra használják fel, hanem vállaljanak kockázatot, próbáljanak maradandó értéket teremteni, olyan értéket, amely évtizedekig szolgálhatja a magyar kosárlabda érdekeit. A főtitkár szerint ennek az ösztönzésnek egy kiváló példáját láthatjuk Cegléden, a Városi Sportcsarnok megújításával. Az ünnepélyes megnyitó végén a Ceglédi Kosárlabda Egyesület elnökét, a születésnapját néhány napja ünneplő Lázár Lászlót köszöntötte a gárda nevében Csaba György csapatkapitány.
A remek felvezetés után kezdődhetett a várva várt derbi, az előző évad ezüstérmese, az idén is élvonalbeli vágyakat dédelgető PVSK-VEOLIA ellen. Öt pécsi pontra négy ceglédi érkezett válaszul az első percekben, de sajnos itt a végére is értünk a nyitónegyed pozitívumainak – Horti kétszer, Molnár, Bíró, Mokánszki és Halász pedig egyszer-egyszer köszönt be a triplavonalon túlról, elképesztő dobóformában kezdték a találkozót a mecsekaljaiak. Bár Velkey kétszer is szépen találta meg Orgonát a palánk alatt, és Csorvásinak is akadtak jó megmozdulásai, egyértelműen a vendégek akarata érvényesült a nyitó tíz percben (14-28). A folytatásban némileg kiegyensúlyozottabb játék folyt a pályán, főként Csaba és Orgona révén maradt partiban a CKE. Antóni kapta el a fonalat a túloldalon, így ha szűken is, de a második játékrészt is „elvitte” a PVSK (34-49).
A fordulás után 8-0-s rohammal igyekezett zárkózni siska János legénysége – a pont nélkül zárt első félidőt követően Velkey János talált magára, és dobott egymás után három szép kosarat. Hamar elfogyott azonban a házigazda lendülete, Halász, Bíró és Antóni révén ismét a pécsiek vették át a játék irányítását, Mokánszki is szép megoldásokkal vétette észre magát. A vendégek triplamutatója csak elvétve ment 50% alá, Antóni trojkájával 15-re hízott a vendégelőny – több energiával, pontosabban játszott a PVSK (54-74). A záró felvonásra sajnos nem maradt izgalom, a végül 16/29-es triplamutatóval (55.2%) záró pécsiek mai estéjére jellemző, hogy két centerük, Mokánszki és Horti is beszórt végül hat távolit – nyolc kísérletből.
A veretlenül zárt felkészülési időszak után első tétmeccsén 25 pontos vereséget szenvedett a Ceglédi KE, a minden szempontból élesebb, kevesebb hibával játszó PVSK megérdemelt győzelmet aratott.
Ceglédi KE – PVSK-VEOLIA 71-96 (14-28, 20-21, 20-25, 17-22)
Ceglédi KE: Horváth M. 10/6, Dragasevic 2, Velkey 9, Orgona 15/3, Csorvási 11. Csere: Olasz 5, Horváth Á. 4, Fodor -, Csaba 11/3, Herendic 4. Edző: Siska János
PVSK: Micovic 8/6, Németh 2, Molnár 3/3, Bíró 16/3, Horti 10/6. Csere: Halász 12/9, Radó -, Plézer 6, Frank -, Antóni 20/9, Mokánszki 19/12. Edző: Szrecsko Szekulovics
Siska János vezetőedző értékelése: Először is gratulálok a PVSK-nak, sokkal jobban játszottak, mint mi. Azt gondolom, hogy a két csapat között nincs ekkora különbség, azt láttam a csapatomon, mintha megijedt volna a téttől, a nyomástól. Sem a hét felkészülési mérkőzésen, sem az edzéseken nem láttam ilyen rossz játékot, hozzáállásbeli problémákat is láttam néhány játékosnál – nem engedhetjük meg magunknak, hogy hazai pályán így játsszunk. Emellett nem mehetünk el szó nélkül a pécsiek extra dobóformája mellett, közel 60%-kal dobták a hárompontosokat, de ők egy ilyen csapat – fel akarnak jutni, és úgy is játszottak, mint aki fel akar jutni. Mi csak statisztaszerepet játszottunk a mi mérkőzésen, de nincs semmi gond, kaptunk egy pofont, de legalább látjuk, mi az a szint, ahová el kell jutnunk, és azért kell dolgoznunk, hogy ez sikerüljön.